10/10/2025 | Press release | Distributed by Public on 10/10/2025 13:10
Tisztelt Hölgyeim és Uraim Tisztelt Bolojan Miniszterelnök Úr! Boc Miniszterelnök Úr! Mert nekem most már ez így marad. Nálunk, Magyarországon ez úgy van, hogy egyszer miniszterelnök, mindig miniszterelnök. Mélyen tisztelt Házelnök Úr! Kelemen Hunor Elnök Úr! Egyházi és Világi Elöljárók! Kedves Magyar Honfitársaim!
Jó újra itt, Önök között. Köszönöm a meghívást! Külön köszönöm Bolojan miniszterelnök úrnak, hogy együtt lehetek ma vele itt.
Azzal kell kezdenem, hogy nagy öröm ért minket tegnap, mert egy magyar ember irodalmi Nobel-díjat kapott. Három év alatt ez már a harmadik magyar Nobel-díj, a fizikai és az orvostudományi után most itt egy irodalmi is. Hogy miért ezzel kell kezdeni a mai napot, azt a magyaroknak nem kell elmagyaráznom, de a román vendéglátóinknak talán nem árt. Nem árt, mert talán segít megérteni, miért olyan mély a magyar nemzet tagjainak összetartozása, miért olyan erősen patrióták a magyarok, függetlenül attól, hogy Magyarországon, Romániában, Szlovákiában vagy Szerbiában élnek. Azt talán a románok is tudják, s miután Bolojan miniszterelnök úr nagyváradi, bizonyosan tudja, hogy a magyar nemzetet elsőrendűen nem a földrajz, nem az államhatár, nem is a vér, hanem a nyelv, a kultúra, a történelem és a közös lélek tartja össze. Irodalom nélkül nincs magyar nemzet.
De a Nobel-díj még ezen túl is fontos nekünk. Tisztelt Miniszterelnök úr, kedves Román Barátaink! Elárulom Önöknek, hogy nekünk, magyaroknak van egy rémálmunk. Talán más népeknek is van. Hogy a románoké mi lehet, azt nem tudom, de a magyarokét ismerem. A magyarok rémálmában megjelenik a Jóisten, és megkérdezi a magyaroktól: kik vagytok ti, és miért? Ez azt jelenti, hogy miért, mi okból vagytok a világon? S ha erre a kérdésre nem tudunk megfelelni, vagy a válaszunk nem elég jó, akkor a Jóisten kihúz bennünket a nemzetek könyvéből, és akkor nekünk végünk. Örökre. Mi, magyarok szorult helyzetben vagyunk, nem érvelhetünk se a méretünkkel, se a számosságunkkal, se a hadseregünkkel, se a gazdagságunkkal, ezért nekünk nehéz jó választ adnunk. A mi válaszunk, a magyarok válasza csak a teljesítményünk, csak az érdemeink lehetnek. Nekünk azt kell bizonyítanunk, hogy mi többet adtunk az emberiségnek, mint amit kaptunk tőle. Mi, magyarok azt válaszolhatjuk a Jóistennek, hogy nézz, Uram, az Árpád-házi szentjeinkre, a nándorfehérvári diadalunkra, Széchenyi Istvánra, Neumann Jánosra, Puskás Öcsire, az olimpiai bajnokainkra, és nézz, Uram, a Nobel-díjasainkra. Vagyis, kedves Barátaim, a Nobel-díj a magyaroknak jogcím a létezésre. Ezért kell megköszönnünk Krasznahorkai Lászlónak, hogy munkásságával szerzett ismét néhány évtizedet a magyar nemzet számára. Köszönjük szépen!
Tisztelt Kelemen Hunor Elnök Úr!
35 év nagy idő egy nemzet életében. A két világháború között húsz év telt el. A kommunizmus és a szovjet világ vége óta pedig 35. Amikor indultunk, s vagyunk itt néhányan, akik már akkor ott voltunk, a remény volt az egyetlen tőkénk és a hit az egyetlen fegyverünk. 2010-ben újraegyesítettük a magyar nemzetet, és visszaadtuk a lehetőséget mindenkinek, hogy újra otthon legyen a hazában. Nagy dolog ez. De amit elértünk, az nem marad meg magától. A jövő nem azoké, akik nézelődnek, hanem azoké, akik cselekednek. A jövő azoké, akik a tetteikkel és a munkájukkal beszélnek. Aki nem él a jövő lehetőségeivel, elveszíti azt. Szeretném világosan és egyenesen megmondani Önöknek: jövőre nemcsak a következő magyar kormányról, de a nemzet jövőjéről, hazánk szabadságáról és szuverenitásáról is döntünk. És 2026 áprilisában a hazának szüksége lesz az erdélyi magyarokra.
Tisztelt Kongresszus!
Az RMDSZ is 35 éves. Isten éltesse! Bebizonyította, hogy nem a méret, hanem az elszántság adja a közösség súlyát. Nem az a kérdés, mekkora a kutya, hanem az, hogy mekkora a harc a kutyában. Az RMDSZ Bukarestben a stabilitás és a józan ész, Budapesten a megbízható partner, Brüsszelben a magyar érdekek képviselője. Ezért mondom Önöknek, hogy az RMDSZ nem kisebbségi szervezet, hanem nemzetstratégiai tényező. Az erdélyi magyarság az élő bizonyíték, hogy egy közösség addig él, amíg vannak, akik hisznek benne. És ha hiszünk benne, a győzelem sem marad el. Az erdélyi magyar közösség erős, dolgozik, nevel, teremt, épít és győz. Minden nap, újra és újra győz.
Tisztelt Hölgyeim és Uraim!
Mi Budapesten úgy látjuk, Románia és Magyarország közös érdeke, hogy a Duna medencéjében stabilitás legyen, hogy az itt élő népek ne letapossák egymást, hanem összeműködjenek. Ha a szomszédaink erősek és szabadok, mi is erősebbek és szabadabbak leszünk. Ezért érdekeltek vagyunk Románia fejlődésében, és érdekeltek vagyunk Bolojan miniszterelnök úr és kormányának sikerében is. Ma béke, együttélés, összeműködés van. A mi részünkről Románia csatlakozásának kivívása a schengeni övezethez ennek bizonyítéka. Ilyen múlttal, mint amilyen a két ország közös múltja, a békés együttélés nem magától értetődő, nem véletlen, hanem döntés. Döntés - nap mint nap. S mi ehhez a döntésünkhöz keresünk román partnereket - nap mint nap.
Tisztelt Kelemen Hunor Elnök Úr! Tisztelt Hölgyeim és Uraim!
Amit 35 év alatt fölépítettünk, az maga a nemzedékünk öröksége. Kívánom, hogy legyen bátorságuk megőrizni, amit elértünk, kívánom, hogy legyen erejük folytatni, amit elkezdtünk, és kívánom, hogy legyen hitük abban, hogy a legjobb napjaink még előttünk vannak.
A Jóisten mindannyiunk fölött, Magyarország mindenek előtt! Hajrá, Magyarország, hajrá, magyarok!