Orbán Viktor beszéde magyar–amerikai barátság napján

Tisztelt Alelnök Úr! Tisztelt Amerikai Barátaink! Tisztelt Ünneplők!

Szeretettel és nagyrabecsüléssel köszöntjük az Amerikai Egyesült Államok alelnökét Magyarországon. Welcome to Budapest! Köszönjük, hogy elfogadták a meghívásunkat, és közösen ünnepelhetjük a magyar-amerikai barátság napját! Van egy mondásunk, ami úgy szól: madarat tolláról, embert barátjáról. Örülünk, és hálát adunk a Gondviselésnek, hogy egy ilyen nagy és erős rétisas lehet a barátunk. Jelentem: a sas leszállt Magyarországon. The eagle has landed. És a magyarok ősi madara, a turul barátsággal fogadta őt.

Barátaim!

Azt hiszem, ilyen közös nap nem volt még nemzeteink történelmében. Nem egyszerűen egy diplomáciai eseményen vagyunk. Ma két nemzet küzdelmeinek és reményeinek találkozását ünnepeljük, a magyar-amerikai kapcsolatok aranykorát. És ennek az aranykorszaknak a politikai és üzleti haszna nem ok, hanem következmény. Az amerikai-magyar barátság alapja ma valójában civilizációs és spirituális természetű. Ma két szabadságszerető nemzet találkozik. Ki szeretné jobban a szabadságot az amerikaiaknál? Az Egyesült Államok egy szabadságharcban született ország. Egy globális birodalom ellen harcoltak, hogy szabadok lehessenek. Hatalmas országot építettek maguknak. Nem kellett hozzá csak 250 év. Isten éltesse az Egyesült Államokat 250. születésnapján! És ki szeretné jobban a szabadságot a magyaroknál? Nincs még egy olyan nemzet Európában, amelyre több birodalom akarta rátenni a kezét, mint a magyarokra. Mi minden korszak elnyomó hatalma ellen vállaltuk a harcot. Hol karddal, vérrel, hol szívós munkával küzdöttünk, de küzdöttünk minden birodalom ellen. Nem nyertük meg minden szabadságharcunkat. De az ezeregyszáz éves történetünk bizonyítja, sohasem harcoltunk hiába. A hódítók elhullottak, a magyarok megmaradtak. Élünk és virulunk. Minden adott, hogy az előttünk álló évszázad nyertesei lehessünk, és én hiszem, mi hisszük, hogy ez a magyarok évszázada lesz.

Tisztelt Hölgyeim és Uraim!

Hatalmas távolság van Amerika és Magyarország között. Egy óceán választ el bennünket. Mégis a két nemzet szabadságküzdelmei összekapcsolódnak. Az amerikai függetlenségi háborúban Kováts Mihály huszártiszt szervezte meg a kontinentális hadsereg lovasságát. Kossuth Lajost Amerikában is ünnepelték. Az első világháború után országunkat fosztogató, idegen csapatok szállták meg. Harry Hill Bandholtz amerikai tábornok saját kezével védte a Magyar Nemzeti Múzeumot, így akadályozta meg, hogy a magyar nemzet kincsei ebek harmincadjára jussanak. A tábornok szobra ma is ott áll a Szabadság téren. És hősként tiszteljük Ronald Reagant, aki elhatározta, hogy megnyeri a hidegháborút, és kiszabadítja Európa népeit a szovjet uralom alól. És nemcsak elhatározta, hanem el is indította, és mi visszatérhettünk a nyugati világ szabad népei közé. Dicsőség Ronald Reagannek!

Tisztelt Alelnök Úr!

Bartók, Teller, Neuman, Curtiz, Zukor, Pulitzer és a többiek. Olyan emberek, akik szabadságra vágytak, ezért az Újvilágban találtak otthonra. Önöknél lettek sikeresek, és egyszerre hoztak dicsőséget az új és a régi hazájuknak. És arra már személyesen is jól emlékszem, hogy Bush elnök döntő szerepet vállalt abban, hogy véget vethessünk a kommunizmusnak, és hazaküldhessük a szovjet katonákat. 1989-ben nemcsak itt járt, Budapesten, hanem feltételül szabta az 1956-os forradalom áldozatainak újratemetését, ami végül megtörtént, és elvezetett bennünket a szabadság és a demokrácia helyreállításához. Köszönet érte!

Tisztelt Hölgyeim és Uraim!

Az amerikaiak és a magyarok barátsága még azokat a nehéz éveket is túlélte, amikor az amerikai demokraták progresszív baloldali országot akartak gyúrni az ezeréves keresztény Magyarországból. Csakhogy a fizika törvényei ellen nem lehet harcolni. Szabadságszerető népet nem lehet a liberális ideológia nevében legyőzni. Annak mindig ugyanaz lesz a vége: mi itt vagyunk, és ők már nincsenek. És a magyar-amerikai barátság ismét a régi fényében tündököl.

Tisztelt Magyar és Amerikai Hazafiak!

Ezt a fordulatot Donald Trump elnök úrnak köszönhetjük. Ő volt az, aki véget vetett az ideológiák nevében uralkodó, globális elit hatalmának, és meghirdette az erős nemzetek korszakát. Ő volt az, aki szembefordult a progresszív elit hatalmával, felébresztette és talpra állította a világ összes hazafiját egy egyszerű mondattal: a hazaszeretet nem bűn, hanem erény. Az elnök úr megmutatta, hogy a patrióta politika nem jelszó, hanem sikeres kormányzati gyakorlat. Elnöksége alatt Amerika újra a saját érdekeit tette az első helyre, és ezzel visszaadta a nemzeti politika becsületét. Gazdasági patriotizmusa munkahelyeket védett meg, ipart vitt haza, és bizonyította, hogy a globalizáció nem végzet. Hadat üzent az illegális migrációnak. Leporolta a régi törvényt: határok nélkül nincs ország, szuverenitás nélkül nincs szabadság. Minden okunk megvan rá, hogy szívből jövő bajtársi jókívánságainkat küldjük innen, Budapestről, és sok sikert kívánjunk az amerikai elnöknek!

Trump elnök sikere azt üzeni Európának is, hogy a nemzeti érdek nem elszigetel, hanem megerősít. A nemzeteknek közösek a céljaik, hogy erősek legyünk, hogy függetlenek legyünk, hogy szabadok maradjunk. Nem engedjük, hogy mások döntsenek a sorsunkról. A magunk terveit valósítjuk meg. A mi kormányunk 2010 óta várt erre a pillanatra. Irgalmatlanul nehéz volt egyszerre harcolni a brüsszeli és a washingtoni progresszívek ellen. Az Önök győzelme, Alelnök úr, felért egy újraélesztéssel. És mi éltünk is a lehetőséggel. Európa még csak kapkodta a fejét, mi már leraktuk az együttműködésünk alapjait. Hiába, a politikában a bátorság mellett az ütemérzék a legfontosabb. Még megsértődni is tudni kell. Ahogy Budapesten mondják: nem akkor kell megsértődnöd, amikor okod van rá, hanem amikor megéri.

Tisztelt Hölgyeim és Uraim!

Újra vízummentes a beutazás Amerikába. Együttműködünk a gazdaságban, a védelem területén, a magas szintű technológiában, az innovációban. Közös programokat indítottunk az energetika területén is. Ilyen egyszerű ez. Két szuverén nemzet együtt dolgozik, hogy a világ jobb hely legyen népeik számára, és ennek alapját a szabadság szeretete adja.

Kedves Barátaim!

És van az elnök mellett még valaki, aki nélkül ma nem állhatnánk itt. Ez az ember ténylegesen, illetve hamarosan itt áll majd mellettem. Igen, Vance alelnök úrról beszélek. Személyében egy különleges barátra tettünk szert. Nehéz bennünket, magyarokat megérteni. Nemcsak ismeret, hanem türelem is kell hozzánk, mert mi egy ősi nemzet vagyunk, és az amerikaiakhoz hasonlóan kivételesnek gondoljuk magunkat. Sok mindent tudunk, és hatalmas a tapasztaltunk. Természetesnek vesszük, hogy más is belássa azt, ami nekünk nyilvánvaló. Ezért nem sokat törődünk azzal, hogy megértessük magunkat, ha nem értenek bennünket, annál rosszabb nekik. Ráadásul a hibáinkhoz is ragaszkodunk. Azt valljuk, könnyű úgy barátságunkba fogadni valakit, hogy az hibátlan. Akinek nem vagyunk jók így, ahogy vagyunk, az magára vessen. Szóval nem könnyű velünk barátságot kötni. De Vance alelnök úr mindezt jól viseli. Talán azért, mert hiszi a régi keresztény könyörgést: "ne vétkeinket nézd, hanem egyházad hitét." És ez ránk, magyarokra különösen igaz.

Tisztelt Hölgyeim és Uraim!

Vance alelnök úr már akkor megírta, hogyan fordít hátat a progresszív liberalizmus az egyszerű emberek problémáinak, amikor erről beszélni sem volt szabad. Megírta: hiába a színlelt szociális érzékenység, a baloldal végül mindig ráront a saját nemzetére. Ezt mi is jól ismerjük. De felszabadító erejű politikai tételt is köszönhetünk vendégünknek. Egyszer eljött ide, Európába, és itt, az európaiak között, egy nyugatiként azt mondta: "Európára belülről leselkedik veszély. Európát nem külső ellenség fogja legyőzni, hanem a belső fogja térdre kényszeríteni." És ezzel történelmet írt. Felszabadította Európában azokat a szellemi és politikai erőket, akik a politikai korrektség szájkosarától szenvedtek. Vivát hát az alelnöknek! Háromszoros vivát! Vivát! Vivát! Vivát!

És van még nála egy felbecsülhetetlen értékű tudás vagy inkább ösztön, életösztön. Messziről észreveszi, ha idegenek akarnak kívülről beavatkozni a választásokba. Ezért is vezeti ő Amerikában a beavatkozásokat vizsgáló bizottságot. Mert beavatkoznak itt is, és beavatkoztak már máshol is. Láttuk ezt Amerikában is, mi is figyelünk. És ha egyszer összeadjuk, amit találtunk, lehet, hogy nem lesz szép kép az ukránokra nézve. Alelnök úr, jobb helyre nem is jöhetett volna. Úgyhogy azt ajánlom mindenkinek: el a kezekkel Magyarországtól!

Barátaim!

Az alelnök úr másik felszabadító erejű tétele, hogy a progresszívek rendszere gúzsba köti az embereket, visszafogja a teljesítményt, támadást indít azon értékek ellen, amelyek egykor naggyá tették nemzeteinket. Ő kezdte megszervezni azt a szellemi hátországot, amely képes az Egyesült Államok megújítását stabil alapokra helyezni. Így jöttünk képbe mi, magyarok is. Mi is megküzdöttünk a magunk progresszív liberálisaival, akik lefogták a magyarok cselekvő erejét. A megoldásaink hasonlóak: Isten, haza, család és persze munka. Ez a barátságunk alapja. Alelnök úr, ezért méltó és igazságos, hogy ma Önnel ünnepelhetjük nemzeteink barátságának napját. Köszönjük, hogy itt van velünk!

Barátaim!

A nyugati civilizáció jövőjéért aggódó amerikaiaknak és magyaroknak van egy közös problémájuk. Ezt a problémát úgy hívják: Brüsszel. A nyugati világ progresszív erői két komoly csatát vesztettek. Először Magyarországon szenvedtek vereséget, és ezzel megnyílt az út a többi közép-európai ország előtt. Majd hatalmas ütést kaptak a tengeren túl, vesztettek, hála Trump elnök úrnak, Vance alelnök úrnak, a republikánusoknak és az amerikai embereknek. Most visszahúzódtak onnan, és Brüsszelbe vették be magukat. Súlyos csapásokat szenvedtek el, de az erejük még nagy. Képesek arra, hogy megakadályozzák Európa visszatérését a hagyományos nyugati értékek és a józan ész útjára. A progresszív ideológiák szolgaságban tartják az eredetileg keresztény alapokon szerveződő Európai Uniót. Brüsszel a genderideológiát, a woke-őrületet és a migrációt akarja Európa szervező erejévé tenni. Politikai ellenfeleiket üldözik. Az Európai Unió intézményeit arra használják, hogy elhallgattassanak mindenkit, aki hatalmukat veszélyezteti. Nevetséges és nyilvánvaló törvénysértő eljárások a patrióták ellen. Pénzügyi karantén, titkosszolgálati zaklatások és közben teljes kormányképtelenség. A kontinens lassan, de biztosan belerokkan, mégis folytatni akarják a háborút Ukrajnában. Azt mondják, a végsőkig támogatják az ukránokat. Nem is titkolják: az az álmuk, hogy uniós zászló alatt küldjék saját fiataljaikat a keleti frontra. Most, amikor a világ energiaellátása épp összedőlni készül, béke helyett újabb és újabb szankciókat vezetnek be. Ez több mint felelőtlenség, felér egy öngyilkossággal! Ha így megy tovább, először az egekben lesz az energia ára, utána kimerülnek az európai készletek. Amikor az ukránok felrobbantották az Északi Áramlatot, szemet hunytak. Most, hogy az ukránok olajblokád alá vonták Magyarországot, Brüsszel nem minket képvisel, hanem összejátszik az ukránokkal. És ne legyenek kétségeink: a Török Áramlat elleni szabotázskísérletet is bagatellizálni akarják. Minket azért büntetnek, mert - egyetlenként Európában - rámutatunk Brüsszel önsorsrontó politikájára és az ukránok sötét játszmáira. Napi egymilliós pénzügyi szankciót szenvedünk el, mert megvédjük a határainkat. Eljárás alatt állunk, mert megvédjük a gyermekeinket a genderideológiától. Naponta támadnak, mert a józan ész szabályait követjük a gazdaságban és a kereskedelemben.

Tisztelt Hölgyeim és Uraim!

Az előttünk álló évek nem lesznek könnyűek. Egyszerre fenyeget pénzügyi és energetikai válság. Ha Európa nem változtat gyorsan, mindkét válságból vesztesen kerül majd ki. És akkor hiába a csodás épített és szellemi örökség, a nyugati világ forrásvidéke végleg alábukik a történelem forgatagában. Ezért nekünk, szabadságszerető amerikaiaknak és magyaroknak össze kell fognunk. Meg kell mentenünk a nyugati civilizációt. Ehhez meg kell küzdenünk a Brüsszelbe befészkelt progresszívekkel, le kell zárnunk az orosz-ukrán háborút, és meg kell oldanunk az energiaválságot.

Magyar Honfitársaim!

De ehhez nekünk, magyaroknak el kell végeznünk egy olyan feladatot, amit senki más nem tehet meg helyettünk. Vasárnap Magyarország választ. És ez a választás nemcsak rólunk szól. Ezen a választáson jövőt és sorsot választunk magunknak. Ez a választás arról szól, hogy melyik úton megyünk tovább. Az egyik út a betagozódás útja. Azé a világé, ahol elveszítjük önállóságunkat, ahol elszakítanak bennünket a barátainktól, és ahol végül jelentéktelenné válunk. Ahol azt parancsolnák nekünk: fegyvert a háborúba, katonát a háborúba, pénzt Ukrajnába! De van másik út. A másik út a szabadság útja. Azé a világé, ahol büszke nemzetként állunk a Gondviselés által kijelölt helyünkön. Ahol együtt építjük a XXI. századi Magyarországot - erősen, sikeresen, szabadon. Ahol azt csináljuk, amit mi akarunk: támaszt a családoknak, szabadságot a magyaroknak, békét Magyarországnak. Ezért most is, innen is azt kérem Önöktől, álljunk ki a szabadság mellett! Álljunk ki a nemzetünk mellett! Álljunk ki a jövőnk mellett! Álljunk ki Magyarország békéje és biztonsága mellett! Mert ha mi nem tesszük, senki nem fogja helyettünk. De ha mi megtesszük, és most győzünk, akkor, Barátaim, óriási dolgokra leszünk képesek. Akkor innen, Magyarországról indul majd el az európai visszafoglalási mozgalom, a reconquista, amely újabb patrióta kormányokat emel hatalomba. És létrejön az erő, amely Washington után Brüsszelt is megváltoztatja, és a progresszívek főhadiszállásából a patrióták bástyájává teszi.

Isten áldja Magyarországot! Isten áldja az Egyesült Államokat! God bless Hungary! God bless the United States of America!