Dr. Sulyok Tamás köztársasági elnök beszéde Pirnában a magyarországi németek elhurcolásának emléknapja alkalmából

Tisztelt Miniszterelnök Úr!
Tisztelt Egybegyűltek!
Kedves Német Barátaim!

Nyolcvan éve egyik napról a másikra űztek el Magyarországról német embereket és családokat. Három hullámban több mint 200 ezer lelket szakítottak el tőlünk. Ők a honfitásaim voltak. Megbecsült polgárai hazámnak.

Hosszú évszázadok óta élnek a magyarokkal együtt német közösségek. Sokat tettek hozzá az országhoz és a magyar kultúrához. Velük együtt is építettük Magyarországot, amely nekik is hazájuk volt. A nyolcvan éve elűzöttek is éppen annyira voltak részei a magyar nemzetnek és részesei a magyar kultúrának, mint bármely más honfitársuk. Sok család évszázadokon át élt, munkálkodott, alkotott és teremtett értéket Magyarországon. Majd jött az embertelen parancs: menniük kell.

A magyarországi németek kitelepítése szégyenletes, emberellenes bűn volt. A véres világháború után nemhogy a sebek gyógyítása nem történt meg, hanem még újakat ejtettek. Az addigi szenvedéseket újabbak követték. A huszadik század magyar áldozatai között ott vannak azok a németek is, akiket hazájuk elhagyására kényszerítettek. Hatalmas veszteség ez nemcsak a német nemzetnek, hanem a magyarnak is. A kitelepítettekről és utódaikról sosem feledkezünk meg. Magyarország hazavárja azokat, akik úgy döntenek, hogy visszatérnének.

Tisztelt Hölgyeim és Uraim!

Aki nem ismeri a múltat, annak esélye sincs elkerülni a múlt hibáit. Aki nem akar tanulni a szörnyűségekből, az lehetőséget sem ad arra, hogy a jövőben elkerülhessük azokat.

A történelmi tragédiákkal való szembenézés is kellett ahhoz, hogy ma egy olyan Európában éljünk, amiben határozottan nemet mondunk a megkülönböztetés minden formájára, nemet a jogfosztásra, nemet az őshonos kisebbségek vegzálására, nemet a kollektív bűnösségre. Az őshonos nemzetiségek jogainak megtartása európai érték, amelynek mára magától értetődőnek kellene számítania. A nemzeti közösségek jogfosztása szembe megy minden olyan elvvel, amely európai közösségünket összetartja. A nemzetiségek jogainak tiszteletben tartása egyben a demokrácia mércéje is.

Tisztelt Hölgyeim és Uraim!

Minket, magyarokat és németeket a történelem szorosra font. A köztünk lévő kötelékben két nagyon erős szál van. Az egyik, amely a németeket és a magyarokat összeköti már vagy ezer éve. Ez az államközi kapcsolat, amely az intenzív gazdasági, kulturális, politikai és társadalmi kapcsolatokban is megmutatkozik. A másik erős szálat pedig a magyarországi német nemzetiség jelenti. Ezért a magyar és a német nem lehet soha egymás ellensége, mert mi közösségekkel, családokkal, emberekkel kötődünk egymáshoz. És ezekhez az erős kötődésekhez még hozzá számíthatjuk a németországi magyarok jelentős közösségeit is.

Történelmünk során mindig azok jártak jó úton, akik kapcsolataink erősítésén munkálkodtak és akiknek tevékenysége egymás megértését szolgálta. A német-magyar jó kapcsolat érték Európában, az együttműködés mellett én személyesen is kiállok.

Tisztelt Hölgyeim és Uraim!

A magyarországi németek úgy bővítették a magyar kultúrát, úgy alkottak maradandót évszázadokon keresztül, hogy közben saját identitásukat is megtartották. Tevékenységük nem az önfeladáson alapult. Sosem tagadták meg gyökereiket, sosem dobták el saját kultúrájukat. Építettek és nem romboltak. A magyarországi németek egész történelme mutatja Európának: van létjogosultsága a nemzeti kultúráknak és az azt megőrizni kívánó törekvéseknek.

Én személy szerint is elkötelezett vagyok az őshonos nemzetiségek támogatása mellett. Vezetőikkel hagyományos jelleggel évente találkozom.

Tisztelt Hölgyeim és Uraim!

Engedjék meg, hogy beszédem végén idézzem Magyarország rendszerváltozás utáni első miniszterelnökét, aki baráti kapcsolatot ápolt Helmuth Kohl kancellárral. Antall József egyik beszédében a következőket mondta: "Ha megszakad az emlékezés, akkor nem fogunk összetartozni, nem tudunk erőt meríteni a múltból ahhoz, hogy a jelen nehézségeit át tudjuk élni."

Nekünk kötelességünk emlékezni és ezt a hozzáállást átadnia a fiatalok számára is. Örülök, hogy ma itt nagy számban vannak jelen közülük. Köszönöm, hogy fontosnak tartják az áldozatok emlékének ápolását. Tisztán csak úgy nézhetünk a jövőbe, ha nem engedjük elhomályosítani a múltat. Csak így tanulunk a múlt bűneiből, hogy ne kövessük el azokat újra sem mi, sem a minket követő generációk.

Köszönöm megtisztelő figyelmüket.

Rede von Herrn Staatspräsident Dr. Tamás Sulyok in Pirna anlässlich des Gedenktages der Verschleppung der Ungarndeutschen