Jó napot kívánok mindenkinek! Szervusztok!

Tisztelt Polgármester Hölgyek és Urak, Megyei Közgyűlési Vezetők!

Egy régi angol parlamenti viccecske az, ami úgy kezdődik, hogy mielőtt beszélni kezdenék, szeretnék mondani valamit. De most ez pontosan így van. Fogok majd itt beszélni, de előtte szeretnék mondani valamit egyenesen, őszintén, kőkeményen, ahogyan illik hozzánk, úgy, ahogyan elvárhatjátok az elnökötöktől, hogy beszéljen hozzátok. A helyzet úgy áll, hogy ezt a választást Nektek kell megnyernetek. Ti vagytok a hivatásosok, meg vannak önkéntesek. De hogyha a trombita hangja bizonytalan, akkor az önkéntesek nem mozdulnak meg, és a trombitát Nektek kell fújni. Tehát úgy áll a helyzet, hogy a 2026-os választás azon dől majd el, hogy a Fidesz-KDNP-hez tartozó önkormányzati vezetők, önkormányzati képviselők, a mi közösségünk hivatásos szakemberei, politikusai, hivatásos vezetői hajlandóak-e beleállni ebbe a küzdelembe. Ha beleálltok, nyerünk, ha nem álltok bele, nem fogunk nyerni, ha én személyesen kitenném a lelkemet, akkor se. Tisztelettel arra kérlek Benneteket, hogy ezt a felelősséget érezzétek át, mert egy olyan választás előtt állunk, ahol nem rendkívüli mutatványok vagy bűvésztrükkök történnek, hanem egy mozgósítási verseny zajlik majd. Megvannak a szavazóink, mi vagyunk többen, a jobboldali, nemzeti érzelmű emberek vannak többen, a bennünk bízó, bennünket támogató, a mi munkánkat folytatni akaró emberek vannak ebben az országban többen, a kérdés csak az, hogy elmennek-e, illetve elvisszük-e őket választani. Az a dolgunk, az a dolgotok, hogy minden egyes Fidesz-KDNP-szimpatizánst, minden egyes nemzeti érzelmű magyar embert a legkisebb várostól a főváros legbelsőbb kerületéig vigyetek el választani. És akkor a matematika törvényei szerint az eredmény meglesz, a nekünk kedvező, az ország számára kedvező eredmény meglesz.

Nos, tisztelt Hölgyeim és Uraim!

Ezek után még arról is kell mondanom valamit, amit Szita Károly említett meg, ami úgy hangzik, hogy a polgármesterek mindig pénzt kérnek a kormánytól. Tényleg, rájöttem, hogy milyen igaz! De aztán arra is rájöttem, hogy miért, kitől kérnének, ha nem a kormánytól? És aztán osztottam az itt elhangzott vélemények közül azokat is, amelyek arról szóltak, hogy ideje nagyobb összefüggésben gondolkodni, ideje szélesebb horizonton rátekinteni a Ti közösségi munkátokra, ideje föltenni azokat a kérdéseket, amelyek tizenhat év után az önkormányzati rendszerben fölhalmozódtak, ezeket összegyűjtsük, és válaszoljunk rájuk. Sokan használták azt a kifejezést, hogy finomhangolás. Különbözőek vagyunk, különböző kifejezések más-más emlékeket hoznak elő az ember fejében. A finomhangolás nekem a Szabad Európa Rádió finomhangolását jelentette. Nem a legjobb szó nálam, tehát én azt javaslom, ne finomhangolgassuk az önkormányzatokat, mert valójában nem erre van szükség. Azt gondolom, hogy amire szükség van, az egy számvetés. Nézzük meg: eltelt tizenhat év, szerintem nagy munkát végeztünk, Deutsch-doktrína: saját magunk dicsérete olyan fontos, hogy nem bízhatjuk másra, de persze azért mértéktartással és szerényen, de hát 2010 óta nagy munkát végeztünk, ezeket hallhattátok, a saját életetekben pedig láthattátok is, mindenkinek megvan a tapasztalata, ez egy másik ország, ez egy másik gazdaság, ez egy másik önkormányzati rendszer, ez egy másik vármegyei rendszer, mint ami 2010-ben volt. Szerintem, ami ebben a 2010-ben végrehajtott átalakításban benne volt energiaként, erőforrásként, azt kivettük belőle. Ebben szerintem több nincs. Ha ezt így folytatjuk, akkor az is szép dolog, stabilan, szépen, nyugodtan, higgadtan haladunk úgy, mint eddig. De hogyha egy nagyobbat akarunk lépni, ha nagyságrendet akarunk váltani, ha úgy gondoljuk, hogy nemcsak az üzemeltetés, hanem nagy tervek, álmok, célok is részei az életünknek, akkor ahhoz már ez a rendszer nem lesz elég. És ezért is kértem meg Navracsics Tibor miniszter urat, akinek hálás vagyok, hogy ezt vállalta mintegy másfél évvel ezelőtt, hogy kezdje meg azokat a tárgyalásokat és beszélgetéseket, amelyek előkészíthetik azokat a változásokat, amiket majd a 2026-os parlamenti választás után meg fogunk együtt csinálni. Induljanak meg a konzultációk, itt a kulcsszó természetesen az, amit itt a szakemberek, mármint Ti többször is mondtatok, élőszóban is és a képernyőről is, feladatok szétosztása, kötelező, ilyen-olyan-amolyan, ki mit hova telepítsünk, és így tovább. Tehát azt javaslom, hogy ne finomhangolgassunk, hanem alapvetően tegyük fel a fontos kérdéseket, és az önkormányzati rendszert 2026-2027-ben, a Veletek való konzultációkat követően szabjuk át ott, ahol ez szükséges. Nem kell mindent kidobni, sok minden jó dolog van ebben a rendszerben, de mindannyian érezzük, hogy amikor a pénzhez érkezünk, ahogy Szita Károly mondta, és hogyha ő pénzt kér, akkor már az ember nehezen tudja követni, hogy mi a kötelező, mi az önként vállalt, és ami önként vállalt, az miért az, és ami kötelező meg miért az, tehát szerintem ezeket mind újra át kell, érdemes gondolnunk. Ehhez kívánok Nektek sok sikert! Van az a kis bökkenő, hogy ahhoz, hogy ezt a munkát elvégezhessük, először meg kéne nyerni a választást. Visszamegyek oda, ahonnan indultam: azt meg Nektek kell megnyerni. Én szívesen segítek Nektek, de a választást Nektek, a Fidesz hatalmas, nagy, önkormányzatokban rejlő erejével tudjuk megnyerni.

Tisztelt Hölgyeim és Uraim! Polgármester Urak és Hölgyek!

Köszönöm, hogy itt vagytok, és a hideg és a hóhelyzet ellenére eljöttetek. Kemény téli napokon vagyunk túl. Szeretnék Nektek köszönetet mondani, mert az ország működőképességét sikerült fenntartanunk, és mindenkinek tudtunk segíteni az egész országban. Arra kérlek Benneteket, hogy legyetek készenlétben, mert ez a nehéz téli időjárás még nem ért véget, szükség lesz a munkátokra a következő hetekben is.

Tisztelt Egybegyűltek!

Ugyan láttunk itt budapesti bevágásokat is, meg vannak itt köztünk budapestiek is, és nem olyan régen egy budapesti összejövetelen éppen arról beszéltem, hogy nem lenne a Fidesznek kétharmada, ha nem lenne erős Budapesten. De az érem másik oldala az, hogy nem lenne győzelem egyáltalán a Fidesz oldalán, ha nem lenne a vidék. Budapest kell a kétharmadhoz, de a győzelemhez meg a vidék kell, mert a Fidesz-KDNP - mondjuk úgy, hogy - szívcsakrája mégiscsak vidéken van. Mi vagyunk az egyetlen olyan politikai erő Magyarországon, amely otthon van mindenütt az országban. Nézem a kihívóinkat, meglepődöm, hogy honnan van egy 26 tagú pártnak bátorsága ahhoz, miután néhány, az országgal való ismerkedést szolgáló körutat tett az országban, vállalkozzon az ország kormányzására. Ez egy komoly dolog. Ha nem vagy ott mindenhol az országban, ha nincsenek ott a polgármestereid mindenhol, ha nem ismered a helyiek gondjait, akkor nem szabad vállalkoznod kormányzásra, mert helyi tudás nélkül ezt az országot nem lehet kormányozni. És mi vagyunk az a közösség, Barátaim, akik nem látogatjuk a vidéket: mi onnan jövünk. Nagy különbség! 2022-ben a Budapesten kívüli egyéni választókerületek közül mindössze kettőben nem győztünk. A Budapesten kívüli összes választókerületben mindösszesen csak két helyen nem győztünk! Kaptunk 2,4 millió szavazatot vidéken! Az összes listás voksunk 80 százaléka vidékről jött! Az a helyzet, hogy nem kell ide elemzés, a számok magukért beszélnek.

Többen fölidézték, talán nem árt, ha én is megteszem, hogy a mi, mármint az önkormányzatok, a települési önkormányzatok és a Fidesz-KDNP-nek a története nem néhány évre, hanem évtizedre nyúlik vissza. Vannak itt éltesebbek. A 2002-es baloldali fordulat után, bizonyára emlékeztek rá, hogy a vármegyék, az önkormányzatok és a települések voltak a nemzeti ellenállás támaszpontjai a baloldali kormányzás idején. A baloldal ezt nem is felejtette el, amíg tehette, meg is bosszulta, aztán egy idő után már nem tehette. És persze most is megtenné, ha tehetné. Ne becsüljétek alá azt, hogy Magyarországon van egy revansista elit. Ma nem ez a fő témánk, de azért említsük meg: van revansista elit, van, itt, Budapesten különösképpen van, de van vidéken is, akik úgy gondolják, hogy ők kiszorultak a hatalomból, vissza akarnak térni, és személyes ügynek is tekintik ezt, vendettával fenyegetnek. Ha a kihívónknak a szavaira figyeltek, akkor hallhatjátok, hogy ők bosszút akarnak állni nemcsak rajtunk, a kormányzati szereplőkön, hanem mindenkin, aki ehhez a nemzeti közösséghez tartozik, ideértve Benneteket is. Ezt se felejtsétek el. Arra is emlékezhet mindenki, ha már a bosszúról beszélünk, hogy a baloldali kormányzatok hogyan véreztették ki az önkormányzatokat, ezt is hallhattuk. Minden feladatot rálőcsöltek az önkormányzatokra, de paripát, fegyvert, pénzt egyáltalán nem adtak. Így állt elő az a helyzet, hogy 2010-re - idézem a számokat - 1.400 milliárd forintnyi adósság halmozódott fel az önkormányzati rendszerben. Úgy kezdtünk tehát 2010-ben kormányozni, kedves Barátaim, hogy a Ti vállaitokon, most nem beszélek az ország államadósságáról, hanem a Ti vállaitokon 1.400 milliárd forintnyi adósság volt. Erről még nem esett szó, de most megemlítem, hogy ráadásul ennek az adósságnak a 60 százaléka devizaalapú volt. Tehát nemcsak sok volt, hanem még ki is voltatok szolgáltatva a Tőletek független árfolyamváltozás kockázatainak. Ez azt jelentette - emlékszem még jól - 2007-ben és 2008-ban, kettő év alatt az önkormányzatoknak a bankrendszerrel szembeni kötelezettségei, vagyis adóssága, megduplázódtak. Elszálltak a kamatok, és a települések pénze a bankoknál meg a multiknál kötött ki. Oda jutottunk, hogy még ismét maradjak a múltidézésnél, hogy 2010 elején az önkormányzati szektor adósságállománya a teljes magyar nemzeti össztermék 4,6 százalékára nőtt, ami hatalmas összeg, és nem maradt pénz a legalapvetőbb feladatok ellátására sem. Na, ezt a terhet vállalta át 2013-ban a nemzeti kormány, ami meggyőződésem szerint a Fidesz-KDNP-kormányzás egyik legnagyszerűbb döntése volt és legnagyszerűbb eredménye. Milyen kár, ahogy a budakeszi polgármester asszonytól hallottuk, hogy ez már mind a vitrinben van, ami magyarul azt jelenti, hogy az már senkit se érdekel. Mert a magyar olyan, hogy ami már megtörtént, és jó volt, azt természetesnek veszi. És ha nemzetközileg igaz a mondás, márpedig ez valami angolszász vidékről jöhet, akkor Magyarországon még inkább igaz, hogy a hála meg errefelé nem politikai kategória. Tehát a múltra csak azért hivatkozhatunk, hogy arra adjunk bizonyítékot az embereknek, hogy amire egyszer képesek voltunk, ahhoz hasonló nagy tettekre képesek lehetünk a jövőben is, de önmagában a régi nagy tettekre, kedves Barátaim, arra ne alapozzatok. Mindenesetre ma az önkormányzatoknak mindösszesen 10 százaléka terhelt hitellel, és az összes önkormányzati vagyonhoz mérten a hitelek és a kölcsönök aránya 1,6 százalék. Egész Európában példátlan! Nem hiszem, hogy van olyan ország az egész Európai Unióban, amelynél a helyiek köztartozása, kölcsöntartozásának aránya a helyi vagyonhoz képest 1,6 százalék lenne.

És akkor idézzük fel egy pillanatig még a Modern Városok Programot, ahogy Szita Károly polgármester urunk tette, idézzük fel a Magyar Falu Programot, és hadd mondjam el Nektek, némi részrehajlás okán nyilván, merthogy falusi volnék, de nemcsak emiatt, hanem a - mondjuk úgy, hogy - szakmai vagy politikai vagy szociológiai természetű meggyőződés is azt mondatja velem, hogy Magyarországnak sohasem szabad beletörődnie, hogy úgy városiasodjon, úgy urbanizálódjon, hogy közben eltűnnek a falvaink. Magyarország egyik legerősebb forrásvidéke az a magyar falu, és amikor majd a győztes választások után leülünk megbeszélni a feladatokat, és az egész önkormányzati rendszert próbáljuk majd újraszabni, akkor azt a kérdést kell megválaszolnunk, hogy hogyan tudjuk hozzásegíteni a magyarokat a modern városi szolgáltatásokhoz anélkül, hogy tönkretennénk ezzel a falvainkat. Ez a legnagyobb kihívás, ami előttünk áll. Sokfajta modernizációs elképzelés van a világban. Érdemes ilyen szemmel is járnotok a világot. Láthatjátok, hogy legtöbb helyen a gyors, nagy modernizáció végül is fölszámolta a hagyományos közösségeket, és az olyan falurendszer, mint amilyen Magyarországon van, egyre kevésbé életképes a világon. Óriási érték! Ha megtaláljuk a módját, hogy megőrizzük, nagyon sok öröme lesz még Magyarországnak abból, hogy az ország egésze belakott terület, és nem csak a városokban élünk.

Tisztelt Hölgyeim és Uraim! Kedves Barátaim!

Egy másik megjegyzést is szeretnék még a területfejlesztéshez fűzni - Navracsics Tibor miniszter úr szavait folytatva. Úgy nőttünk föl, itt a 60 fölöttiekről beszélek, itt egyesek mondtak is olyanokat, hogy feketevonat, tehát vannak olyan szavak, amiket lehet, hogy a fiatalok már nem értenek, de mi úgy nőttünk föl, hogy azt egy adottságnak, szinte megmásíthatatlan adottságnak tekintettük, hogy van az országnak egy nyugati meg egy keleti fele. És ez nemcsak földrajzilag van így, nemcsak a történelem hozta, hogy van egy Pannóniánk meg egy Hunniánk, hanem hogy ez két különböző világ. És nemcsak kulturálisan, ami inkább jó, mint rossz, azt hiszem, hanem hogy életszínvonalban is két különböző világ, és hogy a világ természetes mozgásiránya az, hogy az emberek a rosszabb helyről a jó helyek felé áramlanak, vagyis keletről jönnek nyugatra, van, aki aztán hétvégén hazamegy, de van, aki itt is marad, és hogy ez valami megváltoztathatatlan sors. Ha az elmúlt tizenhat év kormányzását megnézitek, akkor azt fogjátok látni, hogy ezt a sorsot mi megváltoztattuk. Nagyon közel vagyunk ahhoz, hogy a kiegyenlítődés megtörténjen. Azok a nagy fejlesztések és beruházások, amelyek Hunniát, az ország keleti részét fölemelik, már megtörténtek, ezek most kezdenek el dolgozni, és a következő néhány évben olyan fejlődés történik Kelet-Magyarországon, hogy nem fogtok hinni a szemeteknek. Azt gondolom, hogy ez a mi nagy történelmi tetteink közé tartozik. A Fidesz-KDNP büszke lehet arra, hogy megszüntette Magyarországnak azt az igazságtalan kettévágását, amely kelet és nyugat között oly' hosszú ideig fennállt. De, mint ahogy lenni szokott, az ember sosem marad munka nélkül, mert időközben meg egy másik választóvonal alakul ki. Navracsics Tibor miniszter úrral sokat dolgozunk azon, hogy megtaláljuk itt a helyes válaszokat. Most egy észak-déli választóvonal jön létre. Az ország északi fele, Kelet-Magyarországnak is inkább az északi fele fejlődik, közben a déli részen pedig olyan problémák vannak, amelyekre eddig nem találtunk megoldásokat. Ezek alapvetően demográfiai és iparfejlesztési gondok. Ezeket kell a következő tizenöt évben megoldanunk. A következő tíz év nagy feladata területfejlesztés szempontjából, hogy miután a Fidesz-KDNP orvosolta az ország kelet-nyugat kettévágását, szétszakadását, most majd orvosolnia kell az észak és dél közötti különbséget is, és a delet meg kell, nem úgy, hogy az északot lenyomjuk, hanem úgy, hogy a délieket megemeljük, ami nem egy egyszerű feladat. Szép munka lesz a következő kormány számára.

Tisztelt Polgármester Hölgyek és Urak!

Összességében még azt is ide kell idéznem elétek, hogy az elmúlt tizenöt évben a vidék gazdasági teljesítménye, tehát most nem a nemzetgazdaság egészéről beszélek, hanem csak arról, amit a magyar vidék ad le, tizenöt év alatt 50 százalékkal nőtt. Tehát Ti, vidékiek meg tudtátok kétszerezni, meg tudtátok növelni 50 százalékkal a gazdasági teljesítményeteket. Ennek következtében az iparűzési adóból származó bevételek két és félszeresére emelkedtek, és ma a távolság, ami az európai átlagos fejlettséget elválasztja tőlünk, jóval kisebb, mint korábban volt.

Itt kell pár szót szólnom a szolidaritás kérdéséről is, hiszen szóba hoztátok a szolidaritási adó kérdését. Nos, két szempontot szeretnék a figyelmetekbe ajánlani. Az első, ahogy már említettem, hogy ne urbanizáljuk vagy városiasítsuk úgy Magyarországot, hogy közben tönkretesszük vele a vidéket. A másik dolog pedig, hogy ha már a méret számít, és a gazdasági teljesítmény méretfüggő, akkor legyünk tekintettel azokra a kisebb méretű településekre is, amelyeknek nincs akkora saját gazdasági teljesítménye, mint a nagyobb településeknek. Mind a két területen érvényesítettük az elmúlt tizenhat évben a szolidaritást, gazdagabb települések, kisebb települések, szegényebb települések, de máshol is, hiszen a bankadó és a multiadó nem más, mint egy szolidaritási adó. Tehát ez nemcsak a települések egymás közötti viszonyában jelent meg, az egész magyar gazdaság működésének egyik általános alapelve. Most a háborún túl, amiről majd mindjárt mondok néhány szót, a legnagyobb veszedelmet egy kormányváltás épp azért jelentené, mert ezeket iktatnák ki. Nézzétek meg: kettő embert jelöltek meg eddig az ellenfeleink azok közül, akiket egy magyar árnyékkormányban vagy magyar kormányzatban szívesen látnának. Szerintem ezek Brüsszelből idehelyezett emberek. Az egyik egy bankár, egy osztrák bank vezetője - na, a bankadónak annyi! -, a másik egy nemzetközi multi energiacégnek a vezetője - rezsicsökkentés annyi! Tehát pont arról van szó, hogy a Brüsszelből ideejtőernyőztetett leendő minisztereknek az a dolguk, hogy fölszámolják a magyar gazdaságban azokat a szolidaritási mechanizmusokat, amelyek segítségével ma az ország egyenletesen képes fejlődni. És azt javaslom Nektek, hogy ilyen szemüvegen keresztül nézzük a szolidaritási adót is. Én készen állok arra Navracsics miniszter úr segítségével, hogy ezt a kérdést tárgyaljuk, ideértve a versenyképes járások programját is, a mostani transzfereknél találjunk igazságosabbakat vagy szerencsésebbeket. Mindenről lehet beszélni, hogy ha a választás után megtörténik a feladatok újraosztása, akkor azokhoz elegendő forrást tudunk rendelni olyan logikában, ami egyszerre elismeri a gyorsan fejlődő városok érdemeit, másfelől azonban nem hagyja magára azokat a településeket, amelyek, ha megfeszülnek, sem fognak tudni méretük miatt olyan gyorsan fejlődni, mint a nagyvárosaink. És én azzal a tervvel rendelkezem, hogy a választások megnyerése után, minekután a Brüsszelből ideejtőernyőztetett bankárocskákat és multivezetőket innen kiseprűztük, fönn fogjuk tartani a magyar gazdaságban azokat a mechanizmusokat, amelyek lehetővé teszik, hogy a gazdaság egyes, extraprofitot előállítani képes szektorai felelősséget vállaljanak a gazdaság más szektoraiért is. Mert végül is egy nemzet, egy közösség vagyunk, és ezt mindenkinek tudomásul kell venni akkor is, hogyha egy osztrák bankból vagy egy holland energiacégből érkezett Magyarországra. Ez az ország a magyaroké, és a magyaroknak segíteniük kell egymást. Lehet közöttünk vita, de a végén, a nap végén mindannyian magyarok vagyunk, ezért szolidaritási mechanizmusoknak az országban működni kell anélkül, hogy egyébként a teljesítményelvű gazdaság logikáját megtörnénk, és elvennénk a kedvét azoknak a munkától, akik egyébként többre képesek, nagyobb teljesítményt tudnak leadni, és nagyobb gazdasági eredményeket tudnak elérni. Nem kis feladat egy olyan rendszert működtetni, ahol az erősek mehetnek előre, húzhatnak, és úgy érzik, hogy nincsenek előttük akadályok, de közben azok, akik hátrányos helyzetből jönnek, azok nem esnek ki abból az életszínvonalból és életminőségből, ami meggyőződésünk szerint minden magyar embernek jár.

Hogy a pénz körül vita van, azon meg nem kell meglepődni. Felnőtt emberek vagyunk; ahol hús van, légy is van. A kormány meg azért van, hogy legyen valakinek a kezében légycsapó, ennyi az egész, és akkor a rendszer működésben tartható.

Most ezek után engedjétek meg, hogy még szóljak Nektek arról a közvetlen veszélyről is néhány szót, mert mégiscsak a választásról beszélünk, Fidesz a biztos választás, arról a kockázatról is kell néhány szót szólnunk, amely itt van Magyarország előtt, és ez a háború közvetlen veszélye. Nincs olyan település, ahol ne lenne első vagy második világháborús emlékmű. Tehát szerintem ti tudjátok, hogy miről beszélek. Elvesztettünk két háborút, éppen csak hogy túléltük, éppen csak, hogy kibírtuk, szerintem egy harmadikat ki se bírnánk. Egy harmadikat nem szabad megkockáztatni. Egy olyan ország, amely mind a két háborúban csak a vereség ízét ismerhette meg, nem kockáztathat egy harmadik háborút. Én értem, hogy vannak, akik nyertek az elsőn meg a másodikon is. A veszteségek talán már az emlékezet homályába vesznek, a nyereségek meg ott vannak előttük, egy győztes nemzet tudata, de mi nem ilyen ország vagyunk. Mi mind a kettőt elvesztettük, és ezért pontosabban mérjük fel egy háború kockázatát, mint a győztesek. Ezért az a tény, hogy mi vesztesek voltunk mind a két háborúban, egyúttal morális kötelességet is támaszt a mi irányunkban. Nekünk kell szólnunk, hangosan szólnunk a győzteseknek is, hogy a háborún összességében csak veszíteni lehet. És ezért Magyarországnak világosan ki kell tartania a béke politikája mellett azért, hogy a két világháborúra emlékeztető emlékműveink mellé ne kelljen harmadikat is állítani. Aki úgy gondolja, hogy túlzok, annak mégiscsak fölhívnám a figyelmét arra, hogy a háború, amiről beszélünk, az egy szomszéd országban van, nem Tajvanon, nem Grönlandon meg nem Iránban, azok is épp elég gondot fognak okozni Magyarországnak, de amiről én beszélek, az egy közvetlen fenyegetés egy szomszédban zajló háborúról. Menjetek föl az internetre, azt javaslom, ott régi képeket is fogtok találni, és nézzétek meg, hogy' nézett ki Kelet-Ukrajna 2015 előtt, és hogy' néz ki most. Meg fogtok döbbenni! Na, erről beszélünk. Ez nem gyerekjáték, és hogy ez hova mozdul, meddig jön, hogy' közelít meg bennünket, hogyan sodródunk bele, ezek olyan bizonytalan és kiszámíthatatlan körülmények, amelyekkel szemben, ha nem az első pillanattól elutasítás a válaszunk, akkor megragadnak, elgáncsolnak, magukkal sodornak, és a végén a legjobb jóakarat mellett is ott találjuk magunkat egy olyan közösségben, egy olyan, háborút akaró közösségben, ami már létre is jött Európában, magát "hajlandók koalíciójának" hívja, amely aztán háborúba viszi Magyarországot. Persze a hajlandók koalíciója most azt jelenti még, hogy az ukránok legyenek hajlandóak meghalni Ukrajnáért, de aztán eljön az ideje annak is, mint ahogy már a vezetőik erről nyíltan beszélnek, hogy előbb vagy utóbb majd csapatokat is kell küldeni Ukrajnába, úgymond békefenntartással. Az európai tapasztalat az, hogy az európai békefenntartók mindig háborúfenntartókká szoktak válni, ezért nem javaslom, hogy Magyarország bármilyen európai békefenntartás keretében csapatokat küldjön a saját határain kívülre.

De nem elég kimaradni a háborúból, kedves Barátaim, ki kell maradnunk a háború finanszírozásából is. Mert szabhatjuk mi bármilyen okosan majd a kötelező meg az önként vállalt feladatokat meg a jogköröket, meg ügyeskedhetünk mi, de hogyha a pénzünket elviszik Ukrajnába, és nem tudunk kimaradni a háború finanszírozásából, akkor megette a fene az egész, a fejünkben mégoly' virágzóan elgondolt új önkormányzati rendszerünket is. Ahhoz pénz kell. Pénz annyi van, amennyi, amennyit elő tud állítani a magyar gazdaság. Ha elviszik Ukrajnába, itt nem lesz. Pénzszaporítás nincs. Egy forintot nem lehet két helyen elkölteni: vagy Ukrajnában költjük el, vagy Mátészalkán. Vagy Dnyipróban, vagy Veszprémben. Vagy Kijevben, vagy Budapesten, ez a helyzet. Ezért nekünk a háború finanszírozásából is ki kell maradnunk.

Itt őszintén kell arról is beszélnünk, ha már így összejöttünk, hogy valójában ma Európát - és a veszély ezért közvetlen - egy német háborús trojka irányítja. Egy német háborús trojka. A bizottság elnök asszonya egy német nő. A német kancellár értelemszerűen. És az Európai Parlament legnagyobb frakciójának vezetője szintén egy német ember. Ez a három ember az, aki ma alakítja Európa háborús politikáját. Weber úr maga a legnagyobb háborús uszító. Ezeknek a háborúpárti németeknek van Magyarországon lerakata, van saját pártjuk, hiszen a Tisza maga az Európai Néppárt tagja. Ez az ő háborús pártjuk. Ők képviselik Brüsszelt Magyarországon. Mindig megszavazzák, megszavazták eddig, és meg fogják a jövőben is azt, amit Brüsszel akar, beleértve a háború folytatását is. Brüsszel eddig elköltött 192 milliárd eurót Ukrajnában, most további 90 milliárd eurónyi hitelt fog odaküldeni. Ebből kimaradtunk, de nem nyugszanak, már csütörtökön megint találkozunk Brüsszelben. Nem egyszer kell kimaradni. Itt minden héten ki kell maradni. Zárójelben jegyzem meg, hogy 90 milliárd eurót küldeni Ukrajnába ma annyit jelent, hogy két évre elegendő forrást adnak a háborúhoz. Konszenzus van a háborús áldozatok számát tekintve. Úgy kell számolnotok, hogy minden héten az ukrán fronton meghal - a két oldal áldozatait összeadva - kilencezer ember, meghal vagy hadirokkant lesz hetente kilencezer! Az négy hét alatt, ugye, 36 ezer ember, azt kell megszorozni tizenkettővel. Minden évben meghal vagy hadirokkant lesz 400 ezer fehér keresztény itt, a szomszédban. Ez két év alatt 800 ezer! Tehát amikor úgy döntenek Brüsszelben a derék háborúpártiak, hogy most akkor adunk 90 milliárd eurót, az azt jelenti, hogy előállítunk 800 ezer hadirokkant vagy halott embert Magyarország szomszédjában. Ez a helyzet!

Nos, tisztelt Hölgyeim és Uraim, miután Brüsszelben sincsen pénz, mert az európai gazdaság különböző okokból lejtmenetben van, erről sokat hallhattatok, nem kell nekem erről itt beszélnem, de miután Brüsszelben nincsen pénz, egyetlen megoldás van, ha mégis pénzt akarsz küldeni Ukrajnába, hogy hitelt veszel föl. Ez történik ma Európában. Ha mi is beszállunk ebbe, akkor mi is hitelt fogunk fölvenni. Mindannyian tudjuk, hogy a pénzpiacról fölvett hitelt, amit továbbadunk Ukrajnának, az ukránok sosem fogják visszafizetni. Következésképpen, amit mi vettünk föl, majd nekünk kell visszafizetnünk. Vagyis ez azt jelenti, hogy a Ti gyerekeitek, a mi gyerekeink meg az unokáink fogják fizetni a mostani költést, a mostani összeget, amit elküldenek Brüsszelből az ukrajnai háborúba. Vagyis elkártyázzák, elháborúzzák az európai gyerekek és unokák jövőjét. Ebből kell kimaradnunk. Ki kell maradnunk a pusztulásból, a pusztításból, és ki kell maradnunk az ukrán háború finanszírozásából is, hogy lehessen a gyermekeinknek és az unokáinknak pénzügyi értelemben vett jövője is.

Tisztelt Egybegyűltek!

Végezetül annyit szeretnék még mondani Nektek, hogy a 2026-os választást meg fogjuk nyerni. A 2026-os választást ebben a tónusban fogjuk megnyerni. Tehát míg a másik üvöltözik, öklöt ráz, hőbörög, fenyeget, revansról beszél, börtönökről meg egyebekről - ez az ő világuk -, mi egy higgadt, nyugodt tónussal, egy fegyelmezett, komoly testtartással, őszintén, komolyan, napról napra elvégezve a munkánkat, világos terveket bemutatva az embereknek, ezt a választást meg fogjuk nyerni. De a munka utána kezdődik. Természetesen vannak ágazati teendők, komoly szakmai kihívások előtt állnak a gazdasági szakembereink, a közlekedéssel foglalkozó szakembereink, az energiaügyekkel foglalkozó szakembereink mind, az oktatásra is ráfér a nagy béremelések után egy minőségi javítás is. Sok minden feladat van előttünk, de egyetlen feladat sem olyan komplex és összetett, mint amilyen az új önkormányzati rendszer megalkotása lesz, egész egyszerűen azért, mert itt a legtöbb a szereplő, és itt a legsokszínűbbek az érdekek: más egy falué, egy középvárosé és egy nagyvárosé. Ez nagy munka. Komolyságot, fölkészültséget, tapasztalatot igényel. Rajtunk kívül más nem is tudja elvégezni, mert a Fidesz a biztos választás.

Köszönöm, hogy meghallgattatok!

Hajrá, Magyarország, hajrá, magyarok!