Orbán Viktor beszéde a Gödöllői Királyi Kastély felújítási megállapodásának aláírási ceremóniáján

Jó reggelt kívánok, tisztelt Hölgyeim és Uraim!

Először talán azzal kell kezdenem, hogy megköszönöm azoknak a munkáját, akik a most lezárt korszak utolsó, vagyis mai napjáig gondoskodtak a Grassalkovich-kastély fönnmaradásáról, működéséről és fejlesztéséről. Természetesen a 40 milliárd forintos tőkeinjekció nagy segítség, sőt nyugodtan mondhatjuk, hogy új korszak, de tudnunk kell, hogyha nulláról kellene kezdenünk most ezt a munkát, akkor 40 milliárd forint sem lenne elegendő. Ez csak és kizárólag azért elegendő, mert azok, akik az elmúlt időszakban felelősséget viseltek ennek a kastélynak a működtetéséért, azok nemcsak ellátták a munkájukat, hanem ha jól olvastam a beszámolókat, akkor időnként heroikus körülmények között gondoskodtak arról, hogy egy új fejezetet nyithassunk a mai napon. Úgyhogy tisztelettel köszönöm mindenkinek, nemcsak akik vezették ezt a munkát, hanem akik dolgoztak itt, hallom, mintegy száz-egynéhány alkalmazottja van ma ennek a kastélynak, tehát nemcsak a vezérigazgatónak, hanem a biztonsági őröknek is vagy velük bezárólag talán mindenkinek köszönöm a munkáját.

Lázár János egy történeti visszatekintéssel nyitotta meg a mai napot, és ez helyénvaló, mert gyakran irigykedve tekintünk vissza a XIX. századra, amikor, bár akkor is jártak nehéz idők, mindig akadt olyan magyar ember, gyakran nem is egy, nem kettő, akik elég erősek és tehetősek voltak ahhoz, hogy a nemzet javára adományozzanak.

Tisztelt Hölgyeim és Uraim!

A magyar kormány sem akar szégyenkezni. Az elmúlt tizenöt évben olyan felújításokat hajtottunk végre, amelyeket külön-külön mindig megünnepeltünk, de össze még sose néztük őket, tehát egybe még nem futtattuk végig a szemünket ezen a listán. A mai alkalom mégiscsak alkalmas arra, hogy ezeket én fölidézzem. Különösképpen azért, mert a XX. század nagy megrázkódtatásai közepette Magyarország azt a képességét, hogy nagy magánadományozók maguktól vagy esetleg az állammal együttműködve komoly, nemzeti értékeket mentsenek meg, a XX. században ez a képességünk elveszett. Annyiszor veszett el minden, hiszen két háború is meggyötört bennünket, mindent olyan sokszor kellett az elejéről kezdeni, hogy hosszú ideig nem volt Magyarországon olyan gazdasági szereplő, aki képes lett volna arra, hogy a magánvagyonából a régiek szokásához mérhető módon a nemzet javára adományozzon. Amikor meg állami kézben voltak ezek a kastélyok, akkor pedig annyira futotta, hogy a szovjet katonákat betelepítették ide: használják egészséggel… Szóval a XX. század nem a mecénások évszázada volt a magyar műemléktörténetben. Örülünk annak, hogy ez a korszak most véget ért. Ez a mai bejelentés a biztos jele annak, hogy újra van erőnk, és vannak tehetős magyarok, vannak nagy magyar cégek, akik képesek a vagyonukat nemzeti ügyek szolgálatába állítani. Csányi Sándornak itt külön köszönettel tartozunk, hiszen ő vállalkozott arra, hogy példát mutat ezzel a nagylelkű, 20 milliárdos adománnyal, és a kormány pedig csatlakozott ehhez a kezdeményezéshez.

No, hát, ha gyorsan végigfuthatunk azoknak a történelmi épületeknek a listáján, amelyeket a szűkre szabott időkeret mellett is meg kell említenünk, akkor a következőt látjuk: budavári palotanegyed, Citadella, Visegrád: 638 milliárd. Egyházi épületek: győri Nagyboldogasszony bazilika, egri bazilika és érseki palota, gödöllői premontrei apátság - Képviselő úrnak külön gratulálok, Miniszter úr, köszönjük szépen a Gödöllőért végzett munkát! -, tihanyi bencés apátság, Esztergom: Nagyboldogasszony bazilika, Veszprémi Főegyházmegye, budapesti Kálvin téri református templom, kolozsvári Szent Mihály-templom, szabadkai zsinagóga, Zeneakadémia, Operaház, határon túli programok. Népi építészeti program, mert az életnek nemcsak teteje van, hanem alja is, nemcsak fönt van élet, hanem lent is, nemcsak arisztokraták vannak, hanem vannak népi elemek is mind a mai napig a magyar világban, és jó, hogy ez így van, és jó, hogy róluk sem feledkezünk el. Az egyik legsikeresebb támogatási programunk éppen a népi építészeti program támogatása volt, amire személyesen is büszke vagyok. Bonchidai kastély, keresdi Bethlen-kastély, sepsikőröspataki Kálnoky-kastély, és sorolhatnám még hosszan, de nem teszem.

Csak azt szeretném még elmondani, hogy az önkormányzatoknak is köszönettel tartozunk, mert az önkormányzatok a saját forrásaik terhére, a velük együttműködő helyi vállalkozókkal együtt olyan 66 milliárd forintot dobtak össze az elmúlt tizenöt évben az épített örökség megvédése érdekében. Lázár János kezdeményezése, amely a kastélytörvény nevet viseli, külön elismerést érdemel. Úgy számolunk, hogy 82 milliárd forinttal több jut műemlékvédelemre ennek a kezdeményezésnek az eredményeképpen. Lázár János minisztériuma összeállította a kormány 35 évig szóló első állami beruházási keretprogramját is. Szeretném elmondani Önöknek, hogy ebben szerepel 48 vár, kastély vagy kúria jellegű épület, összesen 162 milliárd forint értékben.

Tisztelt Hölgyeim és Uraim!

Ez a felújítás nemcsak a történelmi épületre, hanem a hozzá tartozó parkra is kiterjed. Ha jól olvasom a kormányzati előterjesztéseket, akkor lesz egy olyan pillanat, amikor úgy láthatjuk a kastélyt meg a kertet, ahogyan Sisi királyné láthatta 1867-ben. Remélem, akkor lesz okuk Önöknek, hogy engem hívjanak meg ide. Állok rendelkezésükre előre is, szívesen beírom a naptáramba.

Tisztelt Hölgyeim és Uraim!

Magyarország egy ezeréves ország. A régi korok épületei emlékeztetnek minket arra, hogy a magyar egy alkotó nép, és arra is emlékeztetnek, hogy csak akkor lehet méltó a mindenkori aktív magyar nemzet vagy azok a generációk, akik éppen a magyar nemzetet adják, akkor lehetnek méltók a saját történelmükre, hogyha meg is őrzik azt, őrzik a múltat. Bizonyára Önök is ismerik azt az érzést, amely lehangoló és fájdalmas, amikor a régi épületeinket lerobbant állapotban látjuk. Valahogy úgy érezzük, hogy méltatlanok vagyunk az elődeink örökségére. Kellemetlen érzés, rosszabbak vagyunk, gyengébbek vagyunk, valahogy jelentéktelenebbek és kisebbek vagyunk, mint az elődeink voltak. Ez egy nyugtalanító érzés, nem jó ezzel élni, ezért nemcsak a magyar kormány szándékát fejezi ki ennek a rengeteg műemléképületnek a felújítása, hanem meggyőződésem szerint egy nagyon mélyen meghúzódó népi ösztönnek is eleget tesz, mert nincs olyan nemzedék, amely hitványabb akarna lenni, mint azok, akik előtte jártak. Márpedig hogyha még a régi épületeket sem tudjuk megőrizni, akkor nyilvánvalóan ezt az összehasonlítást elveszítjük.

Tisztelt Hölgyeim és Uraim!

Beszéltem befele jövet itt Csányi elnök úrral arról, hogy mi fog majd itt történni, mert a kastélyfelújításoknak vannak nemcsak pozitív, hanem tanulságos, inkább negatív tapasztalatai is, amiket persze aztán az ember korrigál, és a végén minden jóra fordul, de van, amikor hosszú út vezet el odáig. Számos olyan felújításunk volt, amely fantasztikus, sőt lélegzetelállító - mint épület, de amikor megnézed, hogy mi történik benne, akkor hirtelen úgy érzed, hogy az nincs kitalálva. Tehát nem elég a falakat helyreállítani, a működtetésről, a programról, az életről, amelynek benne kellett volna lenni, és nem szabadott volna, hogy megszakadjon, annak a folytatásáról is valahogy' gondoskodni kell. Összességében azt mondhatom, hogy a kastélyok és a várak tavaly 2,5 millió látogatót fogadtak. Ez azt jelenti, hogy azért az embereknek van arra igényük, hogy magukévá tegyék, belakják, bejárják ezeket a történelmi épületeket. Miután bankárok is vannak közöttünk, ezért az esztétikán túl forintokról is kell beszélni. Ez a 2,5 millió látogató összedobott azért, ha úgy tetszik, akkor a várak és a kastélyok termeltek 2,5 milliárd forint bevételt, ami kezd egészen jól kinézni, és látszik, hogyha jól működtetik ezeket a történelmi épületeket, akkor nemcsak kiadás van vele, hanem bevétel is.

Régi történet, elnézést, ha untatom Önöket ilyen kora reggel, ez még egy bajorországi régi történet, ahol a bajor király építette azt a Disney-filmekre emlékeztető, tornyos, kacskaringós várát, ami a pénzügytörténet följegyzései szerint lényegében csődbe vitte a Bajor Királyság költségvetését, és ezért mindenki egy fajankónak gondolta ezt a szerencsétlen uralkodót, aki felelőtlen módon járt el. De nem olyan régen közzétettek egy tanulmányt, amiben leírták, összegyűjtötték, hogy melyek voltak Németország legsikeresebb beruházásai történelmi távlatban, és - hogy, hogy nem - kiderült, hogy - azt hiszem, Lajosnak hívták a királyt - Lajos királynak mégiscsak igaza volt, hiszen ebben a történelmi távlatban, több mint száz éves távlatban a legtöbb pénzt állami beruházásként az állami kassza számára éppen ez a várkastély hozta.

Tisztelt Hölgyeim és Uraim!

Ezért nem kell megijedni a nagyságrendtől, mert mindenkinek remek ötletei lehetnek arról, hogy mire kell fordítani 40 milliárd forintot. Egy ilyen történelmi országban, mint a mienk, mindig vannak remek ötletek, de nem szabad megijedni, mert biztos vannak szorítóbb, napi kiadások is. De a történelem miatt, a történelmi távlatok miatt, ha jól csináljuk, akkor ezek a forintok nem luxus, nem kiadás, nem kidobott pénz, hanem kifejezetten - a nemzeti értékmentésen túl - üzletileg is értelmes és helyénvaló befektetések. Ráadásul itt a Grassalkovich-kastély esetében Gödöllő adottságai is a kezünkre játszottak. A város fél órára van Budapesttől, a környezet gyönyörű, az épített örökség gazdag, és itt működik az ország egyik legjobb egyeteme, Csányi Sándor szerint a legjobb, de ezt a vitát majd máskor, ez a Magyar Agrár- és Élettudományi Egyetem, amely az élettudományok területén a világ 150 legjobbja között szerepel. Ez nem volt mindig így, erről beszélt az elnök úr, nem ezt a vitát vívjuk most, de megjegyzem zárójelben, hogy az egyetemek átalakítása stratégiai sikerének egyik bizonyítéka éppen a gödöllői egyetemnek a nemzetközi ranglétrán való fölfele kapaszkodása. Bár szerintem a 150 ugyan nem rossz, de miért nem a legjobb tíz? De ez is egy másik beszélgetés, majd az elnök úrral ezt is meg fogjuk beszélni. Mindenesetre a dolgok szerencsésen esnek egybe, mert ennek az egyetemnek a fenntartói alapítványát is Csányi Sándor vezeti.

Szóval próbáltuk kihozni a legtöbbet ezekből az adottságokból, ki is hoztuk. Bár az igazság az, hogy a többes szám első személy itt nem indokolt, mert igazából Lázár Jánosnak köszönhetjük, hogy ezt az egészet kikavarta vagy összehozta, valahogy összefoltozta, összevarrta, valahogy kigondolta, és utána végig is vitte. Emlékezzenek rá, hogy Magyarország mégiscsak az ultizók nemzete, ha itt valakinek van egy jó ötlete, ugye, hárman játsszák azt a játékot, ha valakinek van egy jó ötlete, akkor ketten azonnal összeállnak, hogy elrontsák. Ez ebben az esetben sem volt másképpen, de ha az ember elég jó lapokkal rendelkezik, és elég jól kombinál, akkor egyedül is le tudja gyűrni két embernek az ellenállását vagy a kétszeres túlerőt, ha úgy tetszik. Úgyhogy, János, köszönjük szépen ezt a munkát, és gratulálunk ehhez a megoldáshoz, amely valóban párját ritkítja, és talán egy új fejezetet is nyit a magyar műemlékvédelem történetében.

A teljes képhez az is hozzátartozik, Hölgyeim és Uraim, hogy nem a nulláról indulunk. A kastély egyes szárnyai az előző, 2011-es magyar elnökség, európai uniós elnökség idején már megújultak, itt tartottuk az Európai Tanács üléseit is. Akkor csak az volt a cél, hogy méltón tudjuk magunkat megmutatni Európában. Ma az ambíciónk ennél jóval nagyobb: el is akarjuk foglalni azt a helyet, amely bennünket megillet. Azt nagyjából Brüsszelben is tudják, hogy melyik hely illet meg bennünket. Végül is van egy védjegye a mostani magyar kormánynak meg ennek a kurzusnak. Ez a védjegy pedig az, hogy a brüsszeli birodalmi törekvéseket, amelyek szembemennek a nemzeti szuverenitással, nem tudjuk támogatni, csak addig támogatjuk a brüsszeli törekvéseket, amíg azok nem mennek szembe a magyar szuverenitással és a magyar törekvésekkel.

De nemcsak mi változtunk, nemcsak Magyarország helye változott sokat 2011 óta az európai népek rangsorában, hanem maga Európa is sokat változott. Emlékszem, amikor itt álltam 2011-ben, és megnyitottuk az elnökségnek a periódusát, és akkor egy bizakodó és éppen növekedési, a pénzügyi válság után növekedési pályára álló vagy állni szándékozó Európai Unió elnökségét vettük át. A kontinensen béke volt, és az európai nagy nemzetek élén nagytekintélyű vezetők álltak, még Merkel kancellár asszony szolgálta a németeket, Berlusconi volt az olaszok elnöke, és Sarkozy elnök úr szolgálta Franciaországot. Ma a béke helyett háború van, növekedés helyett meg gazdasági leállás, sokkal rosszabb a helyzet az európai politikában, mint 2011-ben volt, de ne fájdítsuk a szívünket egy ilyen szép és ígéretes napon. Legyen elég annyi, hogy a magyaroknak az az érdeke, hogy a békét megőrizzük, és a magyarok pénzét meg ne Ukrajnába küldjük, hanem költsük a magyarokra.

Hölgyeim és Uraim!

Sokan bízunk abban, hogy a XXI. századunk más lesz, mint az előző évszázad. Jó jel, hogy az ország újra képes nagy mecénásokat adni a nemzetnek, vannak nagy mecénás magánszemélyeink, és vannak nagy nemzeti vállalataink is, amelyek a profit mellett - mint hallhattuk - kötelességüknek érzik, hogy segítsék azt a közösséget, amelyben egyébként ezt a gazdasági értéket létrehozzák, és ezért hajlandóak az adóbefizetésén túl, amelyről természetesen, Sándor, elfeledkezni most sem szabad, 20 milliárd ide, 20 milliárd oda, de az adó befizetésén túl is, ahogy hallhattuk, az egyébként a tulajdonosok rendelkezésére álló szabad összegből visszaadnak a közösségnek, ilyen értelemben a sajátjukból visszaadnak a közösségnek olyan célokra, amelyek a közösség számára fontosak. Sok esetben pedig nemcsak anyagi erőt jelentenek, hanem lelki megerősítést is.

Szerintem Gödöllőt nehéz elképzelni a Grassalkovich-kastély nélkül. Szerintem ezt a pénzt, ahogy most ide érkezik, nemcsak ez a létesítmény kapja, hanem Gödöllő is. Meggyőződésem, kedves Gémesi polgármester úr, akit szintén tisztelettel köszöntök, ha jól értem a gödöllői hely szellemét, akkor nehéz elképzelni a gödöllőieknek is a saját városukat e nélkül a kastély nélkül, és ennek a kastélynak az állapota bizonyos értelemben tükre az itt élők számára mindannak, ami az ő életüket körülveszi és alakítja. És hogyha ami az életüket körülveszi és alakítja, rendben van, akkor meggyőződésem, hogy a saját életüket is sokkal könnyebben tudják a saját javukra alakítani. Úgyhogy remélem, hogy Gödöllő javát is szolgálni fogja majd ez a fejlesztés. Nem gyerekségről beszélünk, mert ha jól olvasom a programot, akkor itt kilenc éven keresztül fogunk dolgozni. Tehát most elindulunk egy úton, és kilenc év múlva fogunk megérkezni. Nagyon remélem, hogy lesznek követőink ezen az úton, és a Grassalkovich-kastély és Gödöllő nem marad az egyetlen kiemelkedő mecenatúrával megvalósított nagy közberuházás és építettörökség-mentő program.

Még egyszer mindenkinek szeretném elmondani, hogy a magyar kormány nevében meg a jelen nem lévő magyarok nevében is köszönöm először is a pénzt, köszönöm, hogy erre a célra adják ezt a pénzt. Köszönöm az államigazgatás érintett munkatársainak, hogy mindezt megszervezték, köszönöm a gödöllőieknek, hogy ebben partnerek. Köszönöm azoknak, akik eddig itt dolgoztak, és idáig elhozták a kastélyt. Sok sikert és jó egészséget kívánok azoknak, akik ezután fognak gondoskodni majd a kastély jövőjéről.

Köszönöm szépen, hogy meghallgattak. Hajrá, Magyarország, hajrá, Gödöllő! Hajrá, Grassalkovich!